36. A közelgő küzdelem
A mennyben elkezdődött
nagy küzdelemnek már egészen az elején az volt Sátán célja, hogy
Isten törvényét megdöntse. Ezért lázadt fel a Teremtő ellen.
A mennyet ugyan el kellett hagynia, de a harcot folytatta a földön. Szívósan
igyekszik az embert elámítani, hogy rá tudja venni Isten törvényének
áthágására. Hogy ez Isten egész törvényének félredobásával történik,
vagy csak egyetlen szabály elvetésével - az eredmény végtére is
ugyanaz. Aki »egy ellene vétkezik, az egész törvényt megsérti;
befolyásával és példájával a törvényszegés oldalára áll, és
az »egésznek megrontásában bűnöse (Jak 2:10).
Sátán, hogy a menny törvényeit lejárassa, kiforgatta a
Biblia tanításait, és ezért tévedések kerültek sok ezer ember
vallásába, akik azt vallják, hogy hisznek a Szentírásban. Az igazság
és a tévelygés közötti utolsó nagy összecsapás csupán az Isten
törvénye miatti hosszú küzdelem végső csatája. Mi most
kapcsolódunk be ebbe a harcba, az emberi törvények és Jahve
rendelkezései, a Biblia vallása és a mesék és hagyományok vallása
közötti küzdelembe.
Már lázasan működnek azok az erők, akik e harcban az
igazság és a szentség ellen szövetkezni fognak. Isten szent Igéje,
amely oly sok szenvedés és vér árán jutott el hozzánk, nem sok
megbecsülést kap. A Bibliához mindenki hozzáférhet, de kevesen
fogadják el igazán életük útmutatójának. Aggasztó mértékben
eluralkodott a hitetlenség, de nemcsak a világban, hanem az egyházban
is. Sokan olyan tanításokat is megtagadnak, amelyek a keresztény hit
oszlopai. Az állítólagos kereszténység nagy hányada részben vagy
teljesen elveti azt, amit az ihletett írók a teremtés nagy tényéről,
az ember teremtéséről, az engesztelésről és Isten törvényének
örökérvényűségéről mondanak. Emberek ezrei, akik bölcsességükkel
és függetlenségükkel kérkednek, a gyengeség tanújelének tartják
a Bibliába vetett feltétlen hitet; a Szentírás bírálását, és
legfontosabb igazságainak elspiritualizálását és elsekélyesítését
pedig a nagy tehetség és műveltség bizonyítékának vélik. Sok
lelkész arra tanítja híveit, sok tanár és tanító pedig tanítványait,
hogy Isten törvénye megváltozott, illetve már nem érvényes, és
akik kívánalmait most is érvényesnek és szóról szóra követendőnek
tartják, azok csak gúnyt és megvetést érdemelnek.
Az emberek az igazság megtagadásával az igazság Szerzőjét
tagadják meg. Isten törvényének sárba tiprásával a Törvényadó
tekintélyét cáfolják. Hamis tanokból és elméletekből éppoly
könnyű bálványt csinálni, mint fából vagy kőből. Sátán
hamis színben tünteti fel Isten tulajdonságait, és az általa
festett képből az ember téves fogalmat alkot Isten jelleméről.
Jahve helyett sokan egy filozofikus bálványt ültetnek a trónra, míg
Krisztust, az Ige és a teremtés munkája nyomán megmutatkozó élő
Istent csak kevesen imádják. Ezrek istenítik a természetet, a természet
Istenét pedig megtagadják. A bálványimádás ma éppúgy létezik a
keresztény világban, mint az Illés korabeli, ősi Izraelben, csak
más formában. Sok bölcsnek tartott ember istene - filozófusoké, költőké,
politikusoké, újságíróké; az elegáns, divatos körök istene, számos
főiskola és egyetem istene, sőt egyes teológiai intézmények
istene - nem sokkal különb, mint Baál, Fönícia napistene.
A keresztény világ tévedései közül egyik sem támadja
vakmerőbben a Menny tekintélyét, egy sem ésszerűtlenebb és
károsabb következményeiben, mint az a rohamosan tért hódító,
divatos tanítás, hogy Isten törvénye hatályát vesztette. Minden
nemzetnek megvannak a maga törvényei, amelyek tiszteletet és
engedelmességet követelnek. Ezek nélkül egy kormányzat sem létezhet.
Az ég és a föld Teremtője pedig törvények nélkül igazgatná
keze alkotásait? Tegyük fel, hogy neves lelkészek nyilvánosan azt
tanítják, hogy az országukat igazgató és polgárainak jogait védő
törvényeket nem kell betartani, hogy azok korlátozzák az emberek
szabadságát, és ezért nem kell nekik engedelmeskedni. Meddig tűrnének
meg egy ilyen embert a szószéken? És vajon súlyosabb vétség áthágni
az állami és a nemzeti törvényeket, mint sárba taposni a mennyei
elveket, amelyek minden kormányzat alapját képezik?
Ha egy nemzet törvényeit eltörölnék, és alattvalóinak önkényes
cselekvési lehetőséget adnának, ez korántsem lenne olyan következetlen
dolog, mintha a világegyetem Kormányzója helyezné hatályon kívül
törvényét, és fosztaná meg a világot a bűnöst elítélő
és az engedelmest felmentő normától. Ha a szentség normáját félreteszik,
a gonoszság fejedelme szabad utat kap a földön.
Ahol Isten szabályait elutasítják, ott a bűn nem tűnik
rossznak, és a szentség nem kívánatos. Akik nem hajlandók meghódolni
Isten kormányzata előtt, azok teljesen alkalmatlanok önmaguk kormányzására.
Bomlasztó tanításaikkal elültetik az engedetlenség szellemét a
gyermekek és az ifjúság szívébe, akik természetszerűen
nehezen tűrik az irányítást. A következmény: törvényellenes,
feslett társadalom. A tömegek, miközben azok hiszékenységén gúnyolódnak,
akik engedelmeskednek Isten kívánalmainak, mohón kapnak Sátán ámításain.
A vágyaknak adják át a gyeplőt, és olyan bűnökben élnek,
amelyekkel a pogányok kihívták Isten büntető ítéletét.
Akik arra tanítják az embereket, hogy Isten parancsolatait könnyen
vegyék, azok engedetlenséget vetnek, és azt is aratnak. Ha ledöntenék
az Isten törvénye által emelt korlátot, az emberi törvények is
hamar tekintélyüket veszítenék. Mivel Isten tiltja a becstelenséget,
az irigységet, a hazugságot és a csalást, az emberek sárba tiporják
Isten törvényeit, mert földi jólétük gátjának tartják. E szabályok
száműzése azonban beláthatatlan következményekkel jár. Ha a törvény
nem volna kötelező, miért félne bárki is áthágásától?
Javaink nem volnának biztonságban. Az emberek erőszakkal elvennék
felebarátaik tulajdonát, és a legerősebb lenne a leggazdagabb.
Az emberi életet sem tisztelnék. A házassági eskü nem védené többé
szent védőbástyaként a családot. Az erősebb erőszakkal
elvenné felebarátja feleségét, ha megkívánná. Az ötödik
parancsolatot elvetnék a negyedikkel együtt. Gyermekek gátlástalanul
kioltanák szüleik életét, ha ezzel elérhetnék romlott szívük vágyait.
A civilizált világ
tolvajok és gyilkosok hordájává válna. A béke, a nyugalom, a
boldogság eltűnne a földről.
Az a tanítás, amely szerint nem kell Isten kívánalmainak
engedelmeskedni, gyengíti az erkölcsi kötelezettség súlyát, és rányitja
a gonoszság zsilipjeit a világra. A jogtalanság, kicsapongás és
romlottság elsöprő áradatként zúdul reánk. Sátán a családban
is rombol. Zászlója ott leng az állítólagos keresztények otthonában
is. Irigykednek, gyanúsítgatnak, képmutatóskodnak, egymástól
elhidegülnek, versengenek, viszálykodnak, elárulják az igazságot,
kielégítik bűnös vágyaikat. A vallási elvek és tanítások egész
rendszere, amelynek a társadalmi élet alapját és vázát kellene képeznie,
düledező, omladozó romhalmaznak tűnik. Sokszor a legaljasabb
bűnözők, amikor vétségükért börtönbe kerülnek, olyan
kiváltságokban, figyelmességben részesülnek, mintha irigylésre méltó,
kitüntető teljesítményt értek volna el. A sajtó jellemüknek
és bűncselekményüknek nagy reklámot csinál. Közhírré teszi
vétkük felháborító részleteit, és ezzel másokat is elindít a
csalás, lopás és gyilkolás útján. Sátán pedig ujjong ördögi
mesterkedése sikerének. A bűn csodálata, a fékezhetetlen
gyilkolás, a minden rendű és rangú mértéktelenség és
romlottság iszonyú fokozódása láttán tegye fel mindenki a kérdést,
aki féli Istent: mit lehet tenni a gonoszság áradatának feltartóztatására?!
Számos bíróság is megvesztegethető. A hatalmasságokat a
nyereség és az érzéki örömök utáni vágy sarkallja. Mértéktelenségükkel
sokan annyira eltompították képességeiket, hogy Sátán csaknem korlátlanul
uralkodik rajtuk. A jog tudósai megvesztegethetők, megtéveszthetők.
Iszákosság, dorbézolás, indulatosság, irigység és mindenféle
visszaélés előfordul azok között, akik részt vesznek a törvénykezésben.
»Az igazság messze áll, mivel elesett a hűség az utcán, és az
egyenesség nem juthat be« (Ésa 59:14).
Az a romlottság és lelki sötétség, amely Róma főhatalma
idején eluralkodott, elkerülhetetlenül következett abból, hogy
betiltotta a Szentírást. De mi lehet az elharapódzott hitetlenségnek,
Isten törvénye elvetésének, és az ebből következő
romlottságnak az oka a vallásszabadság korában, amikor az evangélium
teljes fénnyel ragyog? Most, hogy Sátán már nem tarthatja a Szentírás
elrejtésével uralma alatt a világot, más eszközökhöz nyúl, hogy
célját elérje. A Bibliába vetett hit romba döntése éppúgy Sátán
célját szolgálja, mint magának a Bibliának a megsemmisítése. Ha Sátán
el tudja hitetni az emberrel, hogy Isten törvényét nem kötelező
megtartani, éppúgy ráveszi a törvényszegésre, mintha az ember egyáltalán
nem ismerné előírásait. Most is, mint az előbbi korokban, Sátán
felhasználja az egyházat szándékai előmozdítására. Korunk
vallásos szervezetei hallani sem akarnak a világos, de népszerűtlen
bibliai igazságokról, és a megdöntésükre kigondolt magyarázataikkal
és nézeteikkel elhintik a szkepticizmus magvait. Ragaszkodva ahhoz a pápai
tévedéshez, hogy az ember természeténél fogva halhatatlan, és a
halál állapotában is megőrzi öntudatát, elvetették a
spiritizmus csalásai ellen emelt egyetlen védőbástyát. Az örök
gyötrelem tana sok emberben kételyt támaszt a Bibliával szemben. A
negyedik parancsolat kívánalmainak hallatán az emberek meg fogják
tudni, hogy a hetedik napi szombatot meg kell tartani. Ekkor sok népszerű
tanító kijelenti, hogy Isten törvényének ma már nincs kötelező
érvénye. Csak így tudnak kibújni egy olyan kötelezettség alól,
amelyet nem akarnak teljesíteni. Elvetik a törvényt a szombattal együtt.
Amikor a szombat reformja nagyobb méreteket ölt, csaknem az egész világ
meg fogja tagadni Isten törvényét, hogy elhárítsa a negyedik
parancsolat követelményeit. A vallási vezetők tanításai
hitetlenséghez, spiritizmushoz és az Isten szent törvényének
semmibevevéséhez vezetnek. E vezetőket félelmes felelősség
terheli a keresztény világ gonoszsága miatt.
Ezek az emberek azt állítják, hogy a rohamosan terjedő
romlottság jórészt az úgynevezett »keresztény szombat« megszentségtelenítésének
tulajdonítható, és hogy a vasárnap megtartásának kikényszerítésével
nagy mértékben megjavulnának a társadalom erkölcsei. Ez az állítás
különösen Amerikában hangzik, ahol az igazi szombat tantételét
legtöbbet prédikálják. Az egyik legkimagaslóbb és legfontosabb erkölcsi
reform, a mértékletességi munka itt gyakran kapcsolódik a vasárnapmozgalomhoz.
Az utóbbi képviselői azt állítják önmagukról, hogy a társadalom
legfőbb érdekeinek előmozdításán fáradoznak. Azokat
pedig, akik nem hajlandók összefogni velük, a mértékletesség és a
reform ellenségeinek bélyegzik.
De az a tény, hogy egy
mozgalom, amely tévelygéshez vezet, olyan munkához kapcsolódik,
amely önmagában jó, nem érv a tévelygés mellett. Álcázhatjuk a mérget
egészséges ételbe keverve, de hatását nem változtathatjuk meg.
Ellenkezőleg, veszélyesebbé tesszük, mert így valószínűbb,
hogy gyanútlanul beveszik. Sátán egyik stratégiája, hogy annyi
igazságot kever a hazugságba, amennyivel a hazugságot hihetővé
tudja tenni. Előfordulhat, hogy a vasárnapmozgalom vezetői
olyan reformokat hirdetnek, amelyekre az embereknek szükségük van;
olyan elveket, amelyek összhangban vannak a Bibliával, de ha e
reformok és elvek Isten törvényének megrontásával járnak, Isten
szolgái nem foghatnak össze hirdetőikkel. Nincs mentségük, ha
emberi előírásokkal felcserélik Isten parancsolatait.
E két nagy tévedéssel - a lélek halhatatlanságával és a
vasárnap szentségével - fogja Sátán az embereket csalásainak foglyává
tenni. Míg az előbbi a spiritizmus alapját rakja le, az utóbbi Rómával
hozza közös nevezőre az embereket. Az Egyesült Államok protestánsai
elsőként fognak a szakadékon át kezet nyújtani a
spiritizmusnak; és átnyúlnak a mélység felett is, hogy a római
hatalommal kezet fogjanak. E hármas szövetség hatására ez az ország
követni fogja Rómát a lelkiismeret jogainak sárba tiprásában.
Amikor a spiritizmus még jobban fog hasonlítani a mai névleges
kereszténységhez, még több embert fog megtéveszteni és tőrbe
ejteni. Sátán alkalmazkodik a mai élet körülményeihez. Világosság
angyalaként jelenik meg. A spiritizmus útján meglepő dolgok
fognak történni. Betegek meggyógyulnak, és sok tagadhatatlan csoda történik.
És mivel a gonosz lelkek úgy tesznek, mintha hinnének a Bibliában,
és tisztelik az egyházat, az emberek isteni erő megnyilatkozásaként
fogják elfogadni munkájukat.
Az állítólagos keresztények és a hitetlenek között ma alig
lehet különbséget tenni. Számos egyháztag szereti azt, amit a világ
szeret, és könnyen felzárkózik a világ mellé. Sátán egyesíteni
akarja őket, hogy mindnyájukat a spiritizmus soraiba sodorva ügyét
erősebbé tegye. A pápistákat, akik a csodákat az igaz egyház
jeleként dicsőítik, könnyen megtéveszti ez a csodatevő
hatalom; a protestánsok pedig, mivel eldobták az igazság pajzsát,
szintén a csalás
áldozatai lesznek.
Katolikusok, protestánsok és a világ fiai egyaránt elfogadják a
kegyesség formáját a kegyesség ereje nélkül, és ebben a szövetségben
a világot megtérítő és régóta várt millennium nagyszerű
mozgalmának kezdetét látják.
A spiritizmus köntösében Sátán az emberiség jótevőjének
mutatkozik. Meggyógyítja a betegeket, és »egy új és dicsőbb«
vallási rendszert kínál, miközben pusztító munkát végez. Kísértéseivel
tömegeket tesz tönkre. A mértéktelenség elveszi az ember józan eszét.
Következménye: érzéki bűnök, versengés, vérontás. Sátán
gyönyörködik a háborúban, mert a háborúval felkelti a lélek legádázabb
indulatait. Áldozatait bűnnel és vérrel átitatva sodorja az örök
pusztulásba. A nemzeteket szembeállítja egymással, mert a háborúval
el tudja terelni a figyelmüket arról a munkáról, amely az embert
felkészíti az ítélet napjára, az Istennel való találkozásra.
Sátán az elemeket is felhasználja, hogy segítségükkel
lelkeket gyűjtsön csűrébe. Kikutatva a természet laboratóriumának
titkait, latba veti minden képességét, hogy - amennyire csak Isten
engedi - úrrá legyen az elemeken. Amikor engedélyt kapott Jób meggyötrésére,
ó, milyen gyorsan elsöpört nyájat és gulyát, szolgákat, házakat,
gyermekeket! Egyik baj pillanatok alatt követte a másikat. Isten
pajzsként és bástyaként védi teremtményeit a pusztító hatalmától.
De a keresztény világ semmibe veszi Jahve törvényét; és az Úr meg
fogja tenni azt, amit mondott: visszavonja áldásait a földtől,
és leveszi védő kezét azokról, akik törvénye ellen lázadnak,
és másokat is erre tanítanak és kényszerítenek. Sátán tartja kézben
mindazokat, akiket Isten nem oltalmaz. Sátán egyeseket támogat és
sikerhez segít, hogy előmozdítsák terveit; másokra pedig bajt
hoz, és elhiteti velük, hogy azt Isten okozta.
Míg Sátán kiváló orvosnak tünteti fel magát, aki minden kórt
meg tud gyógyítani, az általa okozott betegségek és csapások nyomán
népes városok kihalt romhalmazzá válnak. Már most is dolgozik. A
mindenütt és ezer formában előforduló tengeri és szárazföldi
balesetekben és szerencsétlenségekben; a hatalmas tűzvészekben,
vad tornádókban és félelmetes jégverésekben; viharokban, árvizekben,
ciklonokban, szökőárakban és földrengésekben Sátán keze van.
Elsöpri az érő termést, aminek következménye éhínség és
nyomor. Halálos fertőt lehel a levegőbe, és emberek ezreit
elviszi a ragály. E jelenségek egyre sűrűsödnek és súlyosbodnak.
Pusztul mind ember, mind állat. »Gyászol és megromol a föld«; »elhervadnak
a föld népének nagyjai. A föld megfertőztetett lakosai alatt,
mert áthágták a törvényeket, a rendelést megszegték, megtörték
az örök szövetséget« (Ésa 24:4-5).
A nagy csaló el fogja hitetni az emberekkel, hogy e bajokat
Isten szolgái okozzák. A menny haragját kihívók minden bajukkal
azokat terhelik meg, akiknek az Isten parancsolatai iránti engedelmessége
folyvást dorgálja a törvényszegőket. Azt állítják, hogy
Istent sérti a vasárnapi nyugalomnak megszentségtelenítése; hogy ez
a bűn csapásokat von maga után, amelyek addig tartanak, amíg a
vasárnap megtartását szigorú törvények nem teszik kötelezővé;
hogy akik a negyedik parancsolat hangoztatásával aláássák a vasárnap
iránti tiszteletet, azok az emberiség bajkeverői, akik megfosztják
a világot Isten kegyelmétől, és a földet a jóléttől. Tehát
megismétlődik az Isten szolgája ellen felhozott ősi vád, a
régi jó indokkal: »És mikor meglátta Akháb Illést, monda Akháb néki:
Te vagy-é az Izrael megháborítója? Ő pedig monda: Nem én háborítottam
meg az Izraelt, hanem te és a te atyád háza, azzal, hogy elhagytátok
az Úrnak parancsolatait, és a Baál után jártatok« (lKir 18:17-18).
Amikor az emberek a hamis vádak hallatán haragra gerjednek, szinte
ugyanazt teszik Isten követeivel, mint a hitehagyó Izrael Illéssel.
A spiritizmusban megmutatkozó csodatevő hatalom azok ellen
fogja érvényesíteni befolyását, akik inkább Istennek
engedelmeskednek, mint embereknek. A szellemvilág követei azt állítják
magukról, hogy a menny küldöttei, akiket Isten azzal bízott meg,
hogy a vasárnap megtagadóit meggyőzzék tévedésükről, és
arról, hogy az ország törvényeinek az Isten törvényének kijáró
engedelmességgel tartoznak. Ezek a lények keseregni fognak a világ
romlottsága miatt, és a vallástanítókkal együtt ők is vallják,
hogy az erkölcstelenség oka a vasárnap meggyalázása. Nagy lesz a
felháborodás azok ellen, akik bizonyságtételüket nem fogadják el.
Ebben a harcban - az Isten népe ellen vívott végső csatában
- Sátán politikája ugyanaz, mint amit a mennyben, a nagy küzdelem
megindításakor alkalmazott. Isten kormányzatának erősítését
színlelte, és titokban minden igyekezetével meg akarta dönteni. És
a saját bűnös vágyaival a hűséges angyalokat vádolta meg.
A római egyház történelmét ugyanez a politika - a megtévesztés
politikája - jellemzi. A menny helytartójának munkáját színleli,
miközben magát Isten fölé akarja emelni, törvényét pedig megváltoztatni.
Róma gonosztevőknek bélyegezte azokat, akik uralma alatt az evangélium
iránti hűségük áldozatai lettek. Azt mondta, hogy Sátán
cinkosai. Gyalázta őket, hogy mások, sőt a maguk szemében
is a legalávalóbb bűnözőknek tűnjenek. Így lesz ez
most is. Sátán megkísérli Isten törvényének tisztelőit
elpusztítani. Törvényszegőknek bélyegezteti őket, akik
meggyalázzák Istent, és csapásokat hoznak a világra.
Isten soha nem hat kényszerrel az akaratra, sem a
lelkiismeretre. Sátán viszont könyörtelen kényszert alkalmaz
azokkal szemben, akiket másként nem tud megrontani. Megfélemlítéssel
vagy erőszakkal próbál a lelkiismereten uralkodni és hódolatot
kicsikarni. Igénybe veszi mind a vallási, mind a világi hatalmakat,
hogy Isten törvényével dacolva erőszakkal szerezzenek érvényt
emberi törvényeknek.
A bibliai szombat tisztelőit a törvény és a rend ellenségeinek
fogják nevezni, akik ledöntik a társadalom erkölcsi korlátait,
felfordulást és erkölcsi romlást okoznak, és Isten csapásait hozzák
a földre. Lelkiismereti aggályaikat megátalkodottságnak, konokságnak
és a felsőbbség semmibevevésének bélyegzik. Állampolgári hűtlenséggel
fogják vádolni őket. Az Isten törvényének kötelező érvényét
megtagadó lelkészek a szószékről fogják hirdetni, hogy
engedelmességgel tartozunk a polgári hatalmaknak, mint Istentől
rendelt tekintélynek. Törvényhozó testületek és bíróságok a
parancsolatok megtartóit hamis színben tüntetik fel és elítélik.
Szavaikat kiforgatják, és indítékaikat a lehető legrosszabbnak
tartják.
Amikor a protestáns egyházak elvetik az Isten törvénye
mellett szóló világos szentírási érveket, szívesen elnémítanák
azokat, akiknek a hitét nem tudják a Bibliával megdönteni. Míg
behunyják szemüket a tények előtt, állásfoglalásuk azok üldözéséhez
vezet, akik lelkiismeretükre hallgatva távol tartják magukat a többi
keresztény gyakorlatától, és nem hajlandók elismerni a pápai
szombattal járó követelményeket.
Az egyházi és állami méltóságok összefognak, hogy minden
rendű és rangú embert rábeszéljenek; kényszerítsenek vagy
megvesztegetéssel rávegyenek a vasárnap tiszteletben tartására. A
mennyei tekintély hiányát zsarnoki rendeletekkel pótolják. A
politikai korrupció kiöli a jogosság szeretetét és az igazság
tiszteletét. Még a szabad Amerikában is a hatalmasságok és a törvényhozók,
hogy a nép kegyét megnyerjék, követelésének engedve kötelezővé
teszik a vasárnap megtartását. A lelkiismereti szabadságot, amelynek
oly nagy volt az ára, már nem tartják tiszteletben. A nemsokára
meginduló küzdelemben teljesedik e prófétai kijelentés: »Megharaguvék
azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék
egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel,
és akiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele« (Jel 12:17).
[ Back ] [ Home ] [ Up ] [ Next ]
|