Home ] Up ] The Controversy ] Online Books ] Study the Word! ] GOD's Health Laws ] Religious Liberty ] Links ]

 

32. Sátán csapdái


A Krisztus és Sátán közötti nagy küzdelem, amely majdnem hatezer éve tart, nemsokára lezárul. Az ördög megkettőzi erőfeszítéseit, hogy a lelkeket csapdájában tartva, meghiúsítsa azt a munkát, amit Krisztus az emberért végez. Hogy az ember a bűn sötét fogságában maradjon, míg a Megváltó közbenjárása véget ér, és megszűnik a bűnért való áldozat - ez Sátán célja, ezt igyekszik elérni.

   Amikor nem történik semmi különös az ördög hatalmának megfékezésére, amikor az egyház és a világ közömbös, Sátán nem nyugtalankodik, mert nem fenyegeti az a veszély, hogy elveszti foglyait. De amikor az emberek az örök érvényű dolgokra figyelve felteszik a kérdést: »Mit kell nékem cselekednem, hogy üdvözüljek?« - Sátán résen van, hogy összemérje erejét Krisztus erejével, és a Szentlélek befolyását keresztezze.

   A Szentírásban olvasunk arról, hogy egy alkalommal, amikor Isten angyalai megjelentek az Úr előtt, Sátán is eljött velük (Jób 1:6); nem azért, hogy hódoljon az örökkévaló Király előtt, hanem azért, hogy az igazak elleni gonosz szándékait sikerre vigye. Ilyen céllal vesz részt az istentiszteleteken is. Láthatatlanul bár, de nagy szorgalommal igyekszik a hívek gondolatait irányítani. Mint ügyes hadvezér, előre lefekteti terveit. Amikor látja, hogy Isten szolgája kutatja a Szentírást, megfigyeli, miről akar igét hirdetni. Majd minden ravaszságát és agyafúrtságát felhasználva úgy igyekszik irányítani a körülményeket, hogy a tanítást éppen azok ne hallják, akiket tévedésükről meg kellene győzni. Azt, akinek a legnagyobb szüksége volna az intésre, meghívatja valamilyen rendezvényre, vagy egyéb dologgal tartja vissza annak a beszédnek a meghallgatásától, amely az élet illata lenne számára.

Sátán azt is látja, hogy az Úr szolgái fájlalják a lelki sötétséget, ami ráborul az emberekre. Hallja, amikor buzgó imában Istentől erőt és képességet kérnek a közömbösség, a nemtörődömség, a tunyaság varázsának megtöréséhez. Ekkor Sátán megújult buzgósággal űzi mesterkedését. Az embereket falánksággal kísérti, vagy egyéb vágyak kielégítésére ösztönzi, és ezzel megbénítja fogékonyságukat, olyannyira, hogy éppen azokat a dolgokat nem hallják meg, amelyeknek megismerésére oly nagy szükségük volna.

   Sátán jól tudja, hogy azok, akiket rá tud venni az imádkozás és az igekutatás elhanyagolására, képtelenek támadásait kivédeni. Ezért minden lehetőt kitalál figyelmük lekötésére. Mindig voltak olyan vallásoskodó emberek, akik a megismert igazság követése helyett azok jellemhibáit vagy hitbeli tévedéseit keresték, akikkel nem értettek egyet. Az ilyen ember Sátán jobb keze. Nem kevés azoknak a száma, akik vádakat emelnek testvéreik ellen, és miközben Isten dolgozik, és szolgái őszinte hódolattal járulnak elé, e vádaskodók sem maradnak tétlenül. Hamis színben tüntetik fel azoknak a szavait és cselekedeteit, akik szeretik és követik az igazságot. Azt a látszatot keltik, hogy Krisztus legbuzgóbb, leglelkesebb, legönmegtagadóbb szolgái becsapottak vagy csalók. Hamis képet festenek az igaz és nemes cselekedetek indítékáról; vádaskodnak és gyanút ébresztenek a tapasztalatlanok lelkében. Minden elképzelhető módon igyekeznek tisztátalannak és álnoknak beállítani azt, ami tiszta és igaz.

   De senkinek sem kell tévedésben lennie felőlük. Könnyen felismerhető, kinek a gyermekei, kinek a példáját követik, és kinek a munkáját végzik. »Gyümölcseikről ismeritek meg őket« (Mt 7:16). Eljárásuk Sátánéhoz hasonlít, a bőszült rágalmazóhoz, »atyánkfiainak vádolójá«-hoz (Jel 12:10).

   A nagy csalónak sok munkása van. Ezek készek bármiféle tévelygéssel tőrbe csalni a lelkeket. Tarsolyukban az áldozatként kiszemeltek ízléséhez és képességeihez szabott tévelygések vannak. Sátán kétszínű, megtéretlen embereket próbál behozni az egyházba, akik kételyt és hitetlenséget hintenek, és gátolják azokat, akik szeretnék Isten művét és vele együtt önmagukat is magasabb szinten

látni. Sokan, akik tulajdonképpen nem hisznek Istenben és Igéjében, de mivel elfogadják az igazság egyes elveit, kereszténynek tűnnek, és tévelygéseiket szentírási tanításként hintik el.

   Az az állásfoglalás, hogy lényegtelen, mit hisz az ember, Sátán egyik legjobban bevált csalása. Sátán tudja, hogy az igazság megszenteli azt az embert, aki szeretettel elfogadja az igazságot; ezért folyvást hamis elméletekkel, mesékkel, más evangéliummal igyekszik felcserélni az igazságot. Isten szolgái kezdettől fogva harcoltak a hamis tanítók ellen, nem csupán azért, mert ezek a tanítók gonosz emberek, hanem mert olyan hazugságokat terjesztenek, amelyek végzetesen hatnak a lélekre. Illés, Jeremiás, Pál határozottan és bátran szállt szembe azokkal, akik elfordították az embereket Isten szavától. Az a liberalizmus, amely a helyes hitbeli meggyőződést lényegtelennek tartja, nem talált pártfogásra az igazság e szent védelmezőinél.

   A Szentírás bizonytalan, különös értelmezését és a keresztény világ sok, egymásnak ellentmondó vallásos elméletét nagy ellenségünk termelte ki, hogy megzavarja az embereket, és homályba borítsa előttük az igazságot. A keresztény egyházak közötti egyenetlenség és megoszlás jórészt annak tulajdonítható, hogy kiforgatják a Szentírást valamilyen kedvelt elmélet alátámasztására. Ahelyett, hogy figyelmesen és alázatos szívvel tanulmányoznák Isten Szavát, hogy megismerjék akaratát, sokan csak azért kutatják, hogy felfedezzenek valami szokatlan és újszerűt.

   Téves tanítások vagy Krisztustól idegen szokások fenntartásához egyesek összefüggésükből kiragadott igehelyeket hangoztatnak; talán csak egyetlen versnek a felét idézve próbálják igazolni nézetüket, pedig a kihagyott rész pontosan az ellenkező értelmezést bizonyítaná. A kígyó ravaszságával összefüggésükből kiragadott, érzéki vágyaik szerint alkalmazott kijelentések mögé bújnak. Sokan tehát készakarva kiforgatják Isten szavát. Mások pedig - élénk fantáziájú emberek - a Szentírás képeit és szimbólumait tetszésük szerint magyarázzák, és a Biblia tanításaiként adják elő saját szeszélyes ötleteiket, nem sokat adva arra, hogy a Szentírás önmagát magyarázza.

Ha az ember imádkozó, alázatos és tanítható lelkület nélkül kezdi kutatni a Szentírást, a legvilágosabb és legegyszerűbb szakaszok valódi értelmét éppúgy kiforgatja, mint a legnehezebbekét. A római egyház vezető személyiségei kiválogatják és a saját érdekeiknek megfelelően magyarázzák a céljukat leginkább szolgáló szentírási részeket, majd a nép elé tárják őket, de megvonják tőlük azt a kiváltságot, hogy személyes igekutatással értsék meg szent igazságait. Az egész Bibliát kell a nép kezébe adni, úgy, ahogy van.

   A Bibliának az a rendeltetése, hogy eligazítsa azokat, akik meg akarják ismerni Alkotójuk akaratát. Isten adta az embernek a biztos prófétai beszédet. Dánielt és Jánost angyalok keresték fel, sőt Krisztus is eljött, hogy közölje a nemsokára bekövetkező eseményeket. Azok a fontos dolgok, amelyek üdvösségünket érintik, nem titkosak. Isten nem úgy jelentette ki őket, hogy elbizonytalanítsák vagy megtévesszék az igazság őszinte kutatóját. Habakuk által ezt mondta az Úr: »Írd fel e látomást, és vésd táblákra, hogy könnyen olvasható legyen!« (Hab 2:2). Azok, akik imádkozó szívvel kutatják Isten szavát, könnyen megértik. Minden igaz, őszinte lélek előtt kitárulkozik az igazság világossága. »Világosság támad fel az igazra« (Zsolt 97:11). Egy egyház sem jut előre a szentség útján, ha tagjai nem kutatják buzgón, elrejtett kincsként az igazságot.

   A napjainkban népszerű »liberalizmus« vakká teszi az embereket ellenségük cselfogásaival szemben. Eközben Sátán következetesen dolgozik, hogy célját elérje. Amikor sikerül a Bibliát emberi elméletekkel kiszorítani, Isten törvénye háttérbe kerül, és az egyházak a szabadság igényével a bűn fogságában vesztegelnek.

   Sok ember számára lett a tudományos kutatás átok. Isten engedi, hogy a tudományos felfedezések nyomán a világosság özöne áradjon a világra. De még a legnagyobb elmék is, ha kutatásukban nem Isten Szava az útmutatójuk, zavarba esnek, amikor megkísérlik kikutatni a tudomány és kinyilatkoztatás összefüggéseit.

   Az ember csak részlegesen és tökéletlenül ismeri mind az anyag, mind a lélek világát, ezért sokan képtelenek összhangba hozni tudományos nézeteiket a Szentírás kijelentéseivel. Sokan tudományos tényként fogadnak el puszta elméleteket és spekulációkat, és azt gondolják, hogy Isten szavát »a hamis nevű ismeret«-tel kell megmérni (lTim 6:20). A Teremtő és alkotásai meghaladják felfogóképességüket. És mivel nem tudják megmagyarázni őket a természet törvényeivel, a bibliai történelmet megbízhatatlannak tartják. Azok, akik kétségbe vonják az Ó- és Újtestamentum történelmi megbízhatóságát, nagyon sokszor még egy lépést tesznek: kételkednek Isten létezésében, és a természetnek végtelen hatalmat tulajdonítanak. S mivel elengedik horgonyukat, a hitetlenség szikláján egymaguk küzdenek a szél és a hullámok ellen.

   Így tévednek el sokan a hittől, és az ördög bűvkörébe kerülnek. Az ember megpróbál bölcsebb lenni, mint Teremtője. Az emberi filozófia megkísérel kikutatni és megmagyarázni olyan titkokat, amelyeket Isten soha nem fog kinyilatkoztatni, még az örökkévalóságban sem. Ha az emberek azt kutatnák és megértenék, amit Isten közölt önmagáról és szándékairól, olyan képet kapnának Jahve dicsőségéről, fenségéről és hatalmáról, hogy felismernék a maguk kicsiségét, és meg volnának elégedve azzal, amit Isten kinyilatkoztatott gyermekeinek.

   Sátán mesterfogása az, hogy az embert annak a kutatásával és találgatásával foglalkoztatja, amit Isten nem közölt, és amit nem akar velünk megismertetni. Így vesztette el helyét Lucifer is a mennyben. Elégedetlen volt, mert Isten nem közölte vele szándékának minden titkát; és Sátán teljesen figyelmen kívül hagyta azt, amit a reá bízott magas tisztséggel járó munkáról Isten neki kinyilatkoztatott. Ugyanezt az elégedetlenséget keltve az őt körülvevő angyalokban, bukásukat okozta. Most pedig az embereket igyekszik ugyanezzel a szellemmel átitatni. Őket is rá akarja venni, hogy mellőzzék Isten félreérthetetlen parancsait.

   Akik nem akarják elfogadni a Biblia világos, szilárd igazságait, azok állandóan tetszetős mesék után kutatnak, hogy megnyugtassák lelkiismeretüket. Minél kevésbé lelkiek a tanítások, minél kevésbé szólítanak önmegtagadásra és alázatosságra, annál szívesebben fogadják őket. Ezek az emberek aprópénzre váltják fel értelmi képességeiket, hogy érzéki vágyaikat szolgálják. Mivel túl

bölcsnek tartják magukat ahhoz, hogy a Szentírást töredelmes lélekkel, mennyei vezetésért könyörögve, buzgó imádsággal kutassák, nincs pajzsuk a csalás ellen. Sátán szívesen kielégíti az emberi szív vágyait, és az igazságot leplezve, ráerőszakolja csalásait az emberre. A pápaság is így jutott hatalomra az emberi lélek felett. Azok a protestánsok, akik elvetik az igazságot, mert az kereszttel jár, ugyanazon az úton járnak. Azok az emberek, akik kényelemből és előrelátásból azért hanyagolják el Isten szavát, hogy ne kerüljenek szembe a világgal, kárhozatos eretnekséget fognak vallásos igazságként elfogadni. Akik pedig szántszándékkal megtagadják az igazságot, a tévedés minden elképzelhető formáját elfogadják. Aki borzadva tekint az egyik csalásra, talán könnyűszerrel elfogadja a másikat. Pál apostol azokról, aki »nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő üdvösségükre«, kijelenti: »Azért bocsátja reájuk Isten a tévelygés lelkét, hogy higgyenek a hazugságnak; hogy kárhoztattassanak mindazok, akik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban« (2Thessz 2:10-12). Ezek az intések arra köteleznek, hogy vigyázzunk, mert nem mindegy, milyen tanításokat fogadunk el.

   A nagy csaló legsikeresebb eszközei között vannak a spiritizmus megtévesztő tanításai és hazug csodái. Sátán a világosság angyalának álcázva magát ott teríti ki hálóit, ahol a legkevésbé gyanítják. Ha az emberek buzgó imával kutatva igyekeznének megérteni Isten Könyvét, nem maradnának sötétségben, és nem fogadnának el hamis tanításokat. De amikor megtagadják az igazságot, csalás áldozatai lesznek.

   Egy másik veszélyes tévedés az a tanítás, amely tagadja Krisztus istenségét, és azt állítja, hogy Krisztus nem létezett e világra jövetele előtt. Ezt az elméletet sok olyan ember szívesen fogadja, aki állítása szerint hisz a Bibliában. Pedig ez az elmélet éppen az ellenkezőjét állítja annak, amit Megváltónk nagyon világosan kijelentett az Atyával való kapcsolatáról, a maga isteni jelleméről és korábbi létéről. E téves elméletet csak a szentírás indokolatlan kiforgatásával lehet elfogadni. Ez nemcsak elsekélyesíti az ember fogalmait a megváltás munkájáról, de aláássa a Bibliába mint Isten kinyilatkoztatásába vetett hitét is. Ez egyrészt nagyon veszélyes dolog,

másrészt nehezen kivédhető. Ha az emberek tagadják az ihletett Írás bizonyságtételét Krisztus istenségéről, nincs értelme erről vitatkozni velük, mert nincs érv, bármilyen perdöntő is, amely meg tudná győzni őket. »Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivel lelkiképpen ítéltetnek meg« (lKor 2:14). E tévelygés egy hiuének sem lehet igazi fogalma Krisztus jelleméről és missziójáról, sem isten csodálatos tervéről, amelyet az ember megváltására készített.

   Még egy másik szövevényes tévedés az a gyorsan terjedő hiedelem, hogy Sátán nem létezik mint személyes lény; hogy nevét a Szentírás csupán az ember bűnös gondolatainak és vágyainak érzékeltetésére használja.

   A nagy egyházak szószékeiről hangosan hirdetik, hogy minden ember, amikor meghal, találkozik Krisztussal, és tulajdonképpen ez a második advent. Ez a tanítás eltereli az emberek figyelmét az ég felhőiben személyesen megjelenő Krisztusról. Sátán évek óta ezt hangoztatja: »Imé... a belső szobákban« van (Mt 24:23-26); és sok lélek veszett el azért, mert elhitte ezt a csalást.

   A világ bölcsessége szerint imára sincs szükség. Tudós emberek állítják, hogy az ember nem kaphat imájára választ: hogy az imát nem igazolják a természeti törvények; csoda volna teljesedése, és csodák nem léteznek. A világegyetemet - mondják - változatlan törvények igazgatják, és Isten maga sem tesz semmit e törvényekkel ellentétben. Tehát Istent - szerintük - kötik saját törvényei; mintha az isteni törvények működése kizárhatná az isteni szabadságot. Ez a tanítás ellentétben áll a Szentírás bizonyságtételével. Vajon Krisztus és apostolai nem műveltek csodákat? Ugyanaz a könyörületes Megváltó ma is él, és ma is éppúgy kész meghallgatni a hitből fakadó imát, mint amikor az emberek között élt. A természetes együttműködik a természetfelettivel. Isten tervét képezi az is, hogy a hittel elmondott imánkra válaszként megadja azt, amit kérés nélkül nem árasztott volna reánk.

   Számtalan téves tanítás és furcsa elgondolás létezik a keresztény egyházakban. Nem lehet felmérni, hogy milyen veszélyes következményekkel jár az Isten Szava által lerögzített egyetlen határkő elmozdítása is. Az erre merészkedők közül kevesen állnak meg egyetlen igazság megtagadásánál. A többség az igazság egyik alapelvét a másik után teszi félre, mígnem ízig-vérig hitetlen lesz.

   A népszerű teológia tévedései sok olyan embert kergettek kételkedésbe, aki különben a Szentírás híve lehetett volna. De képtelen volt elfogadni azokat a tantételeket, amelyek durván sértették igazságérzetét, az irgalomról és a jóságról alkotott fogalmait. Mivel ezeket a tantételeket egyesek a Biblia tanításaként tüntetik fel, sokan nem hajlandók elfogadni a Szentírást Isten szavaként.

   Sátán pontosan ezt akarja elérni. Semmit sem óhajt jobban, mint azt, hogy lerombolja az emberek Istenbe és szavába vetett bizalmát. Sátán áll a kételkedők nagy seregének élén, és mindent megtesz, ami hatalmában áll, hogy embereket a maga oldalára állítson. A kételkedés divatossá válik. Isten rosszallja és elítéli a bűnt, ezért Isten iránt és szava iránt sokan bizalmatlanok. Akik nem akarnak engedelmeskedni az Ige kívánalmainak, azok igyekeznek lerombolni tekintélyét. Csupán azért olvassák a Bibliát, vagy hallgatják a prédikációt, hogy hibát találjanak benne. Nem kevés azoknak a száma, akik azért válnak hitetlenekké, hogy igazolják magukat, vagy kibújjanak a kötelességük teljesítése alól. Mások büszkeségből és nemtörődömségből fogadnak el szkeptikus elveket. Mivel túlságosan szeretik a kényelmet ahhoz, hogy valami dicséretre méltó - de erőfeszítést és önmegtagadást igénylő - dologgal kitűnjenek, a Biblia bírálásával akarnak a rendkívül bölcs ember hírében állni. A mennyei bölcsesség által meg nem világított, véges elme sok mindent képtelen felfogni, és ezért talál okot a kritizálásra. Sokan mintha erénynek éreznék, hogy a hitetlenség, kétkedés és a vallástalanság oldalán állnak. De a becsületesség látszata olyan embert takar, akit az önteltség és a gőg sarkall. Sokan örülnek, ha olyan dolgot találnak a Szentírásban, amivel másokat zavarba hozhatnak. Egyesek először csupán a vita kedvéért bírálnak és érvelnek a rossz mellett. Nem veszik észre, hogy ezzel a madarász hálójába kerülnek. Miután pedig nyilvánosan hitetlenséget vallottak, úgy érzik, ki kell tartani állásfoglalásuk mellett. Ezért az istentelenekhez csatlakoznak, és bezárják maguk előtt az Éden kapuját.

   Isten elégséges bizonyítékot adott Igéjében a maga isteni jelleméről.

 Azok a nagy igazságok, amelyek megváltásunkat érintik, az Igében világosan feltárulnak. Isten megígérte a Szentlélek segítségét mindazoknak, akik őszintén vágynak rá. Az Ő segítségével mindenki megértheti ezeket az igazságokat. Isten erős fundamentumot adott az embernek, amelyre hite támaszkodhat.

   A véges emberi elme azonban nem képes arra, hogy teljesen felfogja a végtelen Isten terveit és szándékait. Istent nem lehet kikutatni. Nem szabad megpróbálnunk fellebbenteni azt a függönyt, amely mögött Isten fensége rejtőzik. Ez vakmerőség lenne. Az apostol így kiált: »Mely igen kikutathatatlanok az Ő ítéletei, és kinyomozhatatlanok az ő útjai!« (Róm 11:33). Abból, amit fel tudunk fogni hozzánk való viszonyából és a szándékaiból, határtalan szeretettel és irgalommal párosuló végtelen hatalmat látunk. Mennyei Atyánk mindent bölcsen és igazságosan irányít. Mi pedig ne legyünk elégedetlenek és bizalmatlanok, hanem tisztelettel és hódolattal hajtsuk meg fejünket! Terveiből Isten csak annyit nyilatkoztat ki, amennyinek ismerete a javunkat szolgálja. Azon túl pedig bízzunk abban a kézben, amely mindenható, és abban a szívben, amely tele van szeretettel!

   Isten elegendő bizonyítékot adott ahhoz, hogy hinni tudjunk, de soha nem fogja a hitetlenség minden okát megszüntetni. Aki okot keres a kételkedésre, fog találni. Akik pedig addig nem hajlandók Istenben hinni és szavának engedelmeskedni, amíg minden akadály és a kétely minden lehetősége el nem tűnik, azok soha nem fogják megismerni a világosságot.

   Az Istennel szembeni bizalmatlanság, ami ellenségeskedés Istennel, a meg nem újult szív természetes hajtása. A hitet a Szentlélek ébreszti; és a hit csak akkor nő, ha ápoljuk. Senki sem válhat erős hitűvé céltudatos erőfeszítés nélkül. A hitetlenség erősödik, ha tápláljuk. Ha az ember szívesebben foglalkozik a kételyeivel és a kifogásaival, mint azokkal a bizonyítékokkal, amelyeket Isten adott hite erősítésére, akkor azt fogja tapasztalni, hogy kételyei egyre erősödnek.

   Akik kétségbe vonják Isten ígéreteit, és megkérdőjelezik kegyelmének biztosítékait, meggyalázzák őt. Ahelyett, hogy befolyásuk másokat Krisztushoz vonzana, inkább eltaszítja őket tőle. Ezek az emberek terméketlen fák. Szétterjesztik sötét ágaikat, és eltakarják a napfényt más növényektől. A növények elhervadnak és elpusztulnak a dermesztő árnyékban. E meddő fák olyan termést hoznak, amely az idők végéig tanúskodik ellenük. A kételkedés magvait vetik, amelyek kifogyhatatlanul teremnek.

   Akik igazán meg akarnak szabadulni kételyeiktől, csak egy úton járhatnak. A meg nem értett dolgok megkérdőjelezése és kicsinyes kifogásolása helyett figyeljenek a már reájuk sugárzó fényre, és nagyobb világosságot fognak kapni. Teljesítsék minden felismert kötelességüket, és azokat a feladatokat is meg fogják érteni és el tudják végezni, amelyeket ma még nem látnak tisztán.

   Sátán tud szolgálni az igazsághoz megtévesztően hasonlító hamisítvánnyal, becsapva azokat, akik engedik magukat becsapni, akik szeretnék elkerülni az igazság kívánta önmegtagadást és áldozatot. De Sátán egyetlen olyan embert sem tud hatalmában tartani, aki őszintén vágyik megismerni az igazságot - bármibe kerül is. Krisztus az igazság; és a »Világosság eljött volt már a világba, amely megvilágosít minden embert« (Jn 1:9). Isten elküldte az igazság Lelkét, hogy elvezesse az embert minden igazságra. Isten Fiának tekintélye ad súlyt e szavaknak: »Keressetek és találtok!«. »Ha valaki cselekedni akarja az Ó akaratát, megismerheti e tudományról« (Mt 7:7; Jn 7:17).

   Krisztus követői vajmi keveset tudnak azokról a cselszövésekről, amelyeket Sátán és seregei forralnak ellenük. De a mennyben lakozó meghiúsítja ezeket az ármánykodásokat, és megvalósítja dicső terveit. Az Úr megengedi, hogy népe a kísértések pergőtüzébe kerüljön. Nem mintha örömet találna fájdalmukban és szenvedésükben, hanem mert ennek fontos szerepe van végső győzelmük kivívásában. Nem egyeztethető össze szentségével az, ha távol tartja népétől a kísértéseket. A próbának éppen az a célja, hogy ellenállóvá tegye az embert a gonosz minden csábításával szemben.

   Sem gonosz emberek, sem ördögök nem gátolhatják meg Isten munkáját, és nem zárhatják el Őt népétől, ha gyermekei szelíd, töredelmes szívvel megvallva és elhagyva bűneiket, hittel igénylik ígéreteit. Minden kísértésnek, minden kedvezőtlen befolyásnak - akár nyílt, akár titkos - ellen lehet állni, de »nem erővel, sem hatalommal, hanem az én Lelkemmel! Azt mondja a seregeknek Ura« (Zak 4:6).

   »Az Úr szemei az igazakon vannak, és az Ő fülei azoknak könyörgésein... És kicsoda az, aki bántalmaz titeket, ha a jónak követői lesztek?« (1Pt 3:12-13). Amikor Bálám, a gazdag jutalom reményében meg akarta igézni Izraelt, és az Úrnak bemutatott áldozat kíséretében átkot próbált mondani Isten népére, Isten Lelke ajkára fagyasztotta az átkot. Bálám kénytelen volt így kiáltani: »Mit átkozzam azt, akit Isten nem átkoz, és mit szidalmazzam azt, akit az Úr nem szidalmaz?«; »Haljon meg az én lelkem az igazak halálával, és legyen az én utolsó napom, mint az övé!«. És újbóli áldozat bemutatása után a gonosz próféta ezt mondta: »Imé parancsolatot vettem, hogy áldjalak; ha Ő áld, én azt meg nem fordíthatom. Nem vett észre Jákóbban hamisságot, és nem látott gonoszságot Izraelben. Az Úr, az Ő Istene van ővele; és királynak szóló rivalgás hangzik őbenne. « »Nem fog varázslás Jákóbon, sem jövendőmondás Izraelen. Idején adatik tudtára Jákóbnak és Izraelnek: mit mívelt Isten?« De harmadszor is oltárok épültek és Bálám ismét megkísérelt átkot hozni Izraelre. De a vonakodó próféta által Isten Lelke meghirdette választottainak jólétét, és megdorgálta ellenségeik oktalanságát és rosszindulatát: »Aki áld téged, áldott lészen, és aki átkoz téged, átkozott lészen« (4Móz 23:8.10.20-21.23; 24:9).

   Ebben az időben Izrael népe hűséges volt Istenhez. Ameddig engedelmeskedtek törvényének, nem volt hatalom sem a földön, sem a pokolban, amely erőt vehetett volna rajtuk. De az átkot, amelyet Bálám nem mondhatott ki Isten népe ellen, végül sikerült rájuk hozni bűnre csábításukkal. Amikor áthágták a parancsolatokat, elszakadtak Istentől, és ki lettek szolgáltatva a pusztító hatalomnak.

   Sátán jól tudja, hogy a sötétség seregei a leggyengébb embert sem képesek legyőzni, ha az Krisztusban marad. Ha Sátán nyíltan megmutatja magát, ellenállásba ütközik, és alulmarad. Ezért igyekszik a kereszt katonáit kimozdítani szilárd erődjükből, ő pedig lesben áll seregével, hogy elpusztítsa azokat, akik területére merészkednek.

 Csak akkor vagyunk biztonságban, ha alázatosan bízunk Istenben, és engedelmeskedünk minden parancsolatának.

   Egy napig, de még egy óráig sincs senki biztonságban imádkozás nélkül. Különösen azért kérjünk bölcsességet az Úrtól, hogy megértsük Igéjét. Az Ige rávilágít a kísértő mesterkedéseire, és arra, hogy miként lehet legyőzni. Sátán ügyesen tudja idézni a Szentírást. Saját magyarázatát fűzi az igeszakaszokhoz, azt remélve, hogy az embert el tudja buktatni. Kutassuk a Bibliát alázatos szívvel, és soha se felejtsük el, hogy Istenre kell támaszkodnunk! Vigyázzunk állandóan, hogy Sátán tőrbe ne csaljon; és imádkozzuk hittel, szüntelen: »Ne vígy minket kísértésbe!«


Back ] Home ] Up ] Next ]